Eddigi legjobb krimijét írta meg J. K. Rowling

A Harry Potter írónője Robert Galbraith álnéven jegyzi a Cormoran Strike-sorozatot – a negyedik részre immár saját jogán is érdemes a figyelemre.

Amikor évekkel ezelőtt megjelent a széria első regénye, a Kakukkszó, kétségtelenül jót tett az értékesített példányszámnak az, hogy „kiderült”: a Robert Galbraith-név mögött a Harry Potter írónője rejtőzik. A sorozat (és főszereplője, a társadalomba csak részlegesen visszailleszkedni tudó háborús veterán) azóta olyan népszerű lett, hogy a BBC tévésorozatot is készített a történetek alapján.

strike.jpgHolliday Grainger és Tom Burke a Strike című tévésorozat főszerepeiben

Ugyanakkor folyamatosan komoly dilemmát jelentett a „Rowling-jelenség” leválasztása a krimiszériáról, azaz, bár egyébként élvezetes, olvasmányos, izgalmas könyvekről beszélünk, vajon híres írónője nélkül, alanyi jogán is ilyen sikeres lett volna-e előbb-utóbb a sorozat. Hisz tény, hogy hasonló színvonalú és jellegű regények minden évben szép számmal jelennek meg.

A Halálos fehér végre eldönti ezt a kérdést. Rowling/Galbraith ezúttal egyértelműen az utóbbi évek egyik legjobb krimijét írta meg. Színvonalas, stílusos, ötletes, egyedi – mind a leírás részletességét, mind a történet kontextusba helyezését tekintve.

halalosfeher.jpgAzt egyébként sosem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak, amikor a regény végén az a karakter a főgonosz, akire olvasás közben magam is gyanakodtam: csalódott legyek, amiért nem tudott a regény meglepni, vagy örüljek, hogy jó nyomon jártam. Ezúttal kicsit mindkettő: a bűncselekmény magyarázata és háttere, valamint a szerző jóról-rosszról alkotott értékítélete a nagy brit krimiírónőre, Agatha Christie-re emlékeztet.

Talán ez az a pont, ami miatt a Halálos fehér egyszerűen csak egy remek krimi, valódi mérföldkővé nem fog válni. Bár a karakterábrázolás meglehetősen (de nem túlságosan, túlszínezetten) precíz, a regényen belüli karakterfejlődés, valamint a morális dilemmákkal való szembenézés hiánya miatt nem igazán gondolkodtat a történeten és a környezeten túlmutató dolgokon olvasás közben. Cserébe el tudunk veszni a 2012-es olimpiára készülődő London forgatagában, a brit arisztokrácia fura világában, valamint a politika útvesztőiben.

Összességében „Robert Galbraith” jó úton jár, a Halálos fehér a sorozat egyértelműen eddigi legerősebb tagja. Mi pedig kíváncsian várjuk az ötödik részt, mind az újabb történet miatt, mind azért, hogy Rowling tovább tudja-e emelni a széria szintjét.