Öt dolog, amit nem tudtál Monacóról

Ha adóparadicsomban akarsz élni, tartsd tiszteletben a szabályokat.

Európa két megmaradt városállamának egyike nemcsak a Forma 1-ről és a szerencsejátékról ismert, de az igen kedvező adózási feltételekről is. Utóbbinak köszönhető egy-két számunkra alighanem furának ható szabály, de a csillogó tenger és a zsetonhalmok más érdekességet is rejtenek.

monaco2.jpg

1. Egy lakás, egy lámpa

Monaco hivatalos lakossága 38.000 fő, de a turistákat nem számítva elég kihalt is lehet a városállam: sokakat ugyanis csak a hivatalos címűk köti Monacóba, életvitelszerűen azonban nem élnek ott. Ahhoz azonban, hogy valaki jogosult legyen a monacói állampolgároknak és lakosoknak járó paradicsomi adózásra, igazolniuk kell, hogy mégiscsak ott élnek, például villanyszámlával. Ördögi kör – lenne, de mindenre van megoldás, ma már egyszerűen megoldható, hogy egy-egy lámpa kapcsoljon fel magától naponta kis időre akkor is, ha üres a ház. Egyesek pedig még tovább mennek: falból tartott, ám gyakorlatilag soha fel nem keresett kis lakásukban semmilyen berendezési tárgy nincs, csupán egyetlen (önműködő) lámpa.

2. Tágasság

Monaco a világ egyik leggazdagabb országa, de nem csak ezért nem találunk olyan lakásokat, ahol alacsony az egy főre jutó átlagos négyzetméter száma. Ugyanis törvény is szabályozza, hogy mekkora lakásban maximum hány főt lehet bejelenteni lakosként. Ennek szintén adózási magyarázata van: ilyen korlátozás nélkül egy garzonba is bejelentkezhetne bármennyi adóoptimalizáló…

monaco1.jpg

3. Egy hétvége = egy év?

Ha valaki elég szerencsés, akár egy hétvége alatt megkeresheti lakása teljes éves bérleti díját, törlesztőrészletét – vagy, ha teljes mértékben övé a lakás, akkor szimplán csak szédületesen nagy összeget tehet zsebre. A Forma 1-es monacói nagydíjak hétvégéjén (csütörtöktől vasárnapig) ugyanis a szerencsés fekvésű, például a célegyenesre-boxutcára néző erkélyekért olyan bérleti árakat fizetnek (akár maguk a Forma 1-es csapatok is a saját VIP-vendégeik számára), amennyiért amúgy az év összes többi napjára ki lehetne bérelni ugyanazt a lakást.

4. Ruhák az erkélyen? NEM!

Monaco mellékutcái is igen szűkek, mégsem téveszthető össze egy-egy észak-olasz várossal. Utóbbiak esetében ugyanis jellegzetes látvány az erkélyekre kiterített lepedők, ruhák képe. Nem így Monacóban, ahol – ne feledjük, a városállam egyik legfőbb bevételi forrását a turisták jelentik – kifejezetten törvény tiltja, hogy bárki ily módon csúfítsa a városképet.

5. Ha Monacóba jössz, nem veheted el a monacóiak munkáját!

Monaco számos, amúgy más nemzetiségű sportoló, művész, üzletember otthona (sokan tényleg életvitelszerűen, vagy legalábbis szabadidejükben a városállamban élnek), de a mezei monacóiaknak sem kell aggódniuk a megélhetésükért. Nem csak az adómentesség, a kiterjedt állami támogatások és a szociális háló miatt, de a monacói foglalkoztatáspolitika is segítségükre van: egy-egy álláspályázat esetében a monacói állampolgárok garantált előnyt élveznek. Aki tehát akar dolgozni, az tud is. Ebből adódóan a munkanélküliség mindig 2% alatt van, de előfordult olyan időszak is, amikor az egész országban 35 (harmincöt!) munkanélkülit regisztráltak.


Fotók és háttérinformációk: Stiber Judit