Ötven év magány

Gabriel Garcia Marquez: Száz év magány (Spirit Színház)

A Spirit Színház Száz év magánya, a regénnyel ellentétben, sok lábbal a földön marad.

Merész húzás egy nem túl ismert, alig pár éves színház számára a Száz év magányt választani, szóval a Spirit Színház előadása kapcsán is az a legérdekesebb felmerülő kérdés, hogy miért döntöttek így. Elmentünk, megnéztük – továbbra sem tudjuk.

p_a_1.jpgPapadimitriu Athina (fotó: Spirit Színház)

Azzal együtt sem, hogy az elkészült produkció egyáltalán nem értéktelen, semmitmondó, sőt még csak nem is unalmas. Gabriel Garcia Márquez regénye ugyanakkor jellegéből és történetéből adódóan is számos kérdést vet fel, akár az emberi lét értelméről, akár az idő mibenlétéről, akár a nagypolitika kisemberre gyakorolt hatásáról: ezt színpadra átültetni azonban nem könnyű.

Közvetlenül meg sem próbálták: nyolc színész (közülük hatan rotálják az összes mellékszereplőt) és egy gitáros segítségével, minimalista eszközökkel, fehér ruhában, piros kiegészítőkkel szépen folyamatosan haladnak a történettel. A hangulat és a tartalom egyben maga a zene és a szöveg – Márquez gondolatai pedig vannak olyan erősek, hogy ilyen formában is megállják a helyüket.

j_a.jpgTóth József (fotó: Spirit Színház)

Érthető, ugyanakkor sajnálatos alkotói döntés, hogy a száz év magányból tulajdonképpen csak az első ötvenet látjuk alaposan – az előadás pont akkor gyorsít, amikor Márquez – ugyan szintén gyorsítva, kuszábban – misztikus hangra vált. A Spirit Száz év magánya, a regénnyel ellentétben, sok lábbal a földön marad.

Tóth József szerethető, álmodozó, a spanyolviaszt őserdei közösségében újra meg újra feltaláló, az emberiség fejlődésre való igényét ábrázoló José Arcadio Buendiája, valamint Papadimitriu Athina a női élet nehézségét és erejét nem csupán megmutató, de megtestesítő ősanya-Ursulája tesznek arról, hogy az előadás összességében ne csak emberi hangú és gördülékeny ütemű legyen, de emlékezetes is maradjon.

csoport.jpgSzáz év magány (fotó: Spirit Színház)

A Czeizel Gábor által rendezett Száz év magány csak interpretálja Márquezt, így nem vállal nagyot. Regényeredetijével szemben nem váltja meg a világot, sőt a budapesti színházi életet sem – két kiváló alakításnak köszönhetően azonban el sem bukik.

 

Tetszett a cikk?
Kövesd az art&go-t Facebookon is!
Film, könyv, színház, zene, gasztro, utazás - élmény!