Szocioszínház

„Gazdálkodj, ahogy tudsz” – hirdeti a mélyszegénységben élők problémáit játékos formában bemutató, több mint három éve futó Szociopoly.

Interaktív színházi társasjáték – ez a műfaja a Mentőcsónak Egység és a Gyerekesély Egyesület nagy sikerrel játszott előadásának, a Szociopolynak, amely egészen rendhagyó módon ötvözi egy Gazdálkodj okosan!-típusú társasjáték és egy színházi produkció elemeit, miközben célja a mélyszegénységben élők helyzetének bemutatása. A 2014 októberében bemutatott alkotást havi rendszerességgel játsszák a budai Jurányi Házban, szeptembertől a megújult Átrium produkciójaként, de az egész országot járják vele, elsősorban jobb módú fiatalok által látogatott iskolákban mutatva be tantermi előadásként. 2017 szeptemberében az előadás 2.0-ás változata is megszületett.

x01_lakatos_peter.jpgJaskó Bálint, Herczeg Tamás, Sipos Vera, Bass László (fotó: Lakatos Péter)

Az előadásban a közönség négy csapatba szerveződik; a csapatok egy nagyon szegény borsodi falu négy kétgyermekes családját modellezik, akik közmunkából, segélyből vagy feketemunkából próbálnak megélni. Játékvezető (Bass László) moderálja a történéseket, három színész (Fábián Gábor / Herczeg Tamás, Hay Anna / Sipos Vera, Jaskó Bálint) pedig a falu életének fontos szereplőit alakítja: a polgármestert, az uzsorást, a vállalkozót, a tanárnőt vagy éppen a védőnőt. A csapatok egy adott pénzösszeggel indulnak, amelyből a szokásos bevásárlástól kezdve a váratlanul felmerülő költségekig mindent fedezniük kell. Az a csapat győz, amelyik a játék fiktív ideje, azaz egy hónap alatt a legjobban képes kijönni a pénzéből.

A Szociopoly először társasjáték formájában született meg; ötletgazdája Bass László szociológus, aki egy civil szervezet felkérésére készítette el a játékot, melyet 2010-ben a Sziget Fesztiválon a szervezet sátrában mutattak be először. A játék létrejöttét hosszas kutató- és terepmunka előzte meg: egy Ferge Zsuzsa által vezetett akadémiai kutatócsoport a gyermekszegénység elleni stratégia kidolgozásának céljával kezdett munkába 2004-ben, ennek a csoportnak volt tagja Bass. Az így nyert empirikus szociológiai ismeretek alapján készült el a társasjáték, melynek számai és körülményei valóban a mélyszegénységben élő magyar családok helyzetét modellezik.

Fábián Gábortól, az azóta megszűnt Szputnyik független színházi társulat színészétől származott az ötlet, hogy a társasjátékot színházi előadással lehetne ötvözni, amelyben a közönség nem szemlélője, hanem aktív résztvevője az eseményeknek. A produkció gazdája a Szputnyikból kivált Mentőcsónak Egység nevű színházi nevelési csoport lett, amely azóta több társadalmi témájú interaktív előadást is készített, így a menekülthelyzetről szóló Menekülj okosan!, vagy a politikai szélsőségeket középpontba állító Újvilág című darabokat.

x10_horvath_eva.JPGBass László (fotó: Horváth Éva)

A Szociopoly játék, ahol a csapatok célja a győzelem, de az életben előforduló szituációkat modellez, ami sajátos feszültséget teremt a játékban résztvevőkben. Például szemüveget kell venni a gyereknek, ami jelentős költségeket ró a csapatra: ilyenkor komoly dilemmaként vetődik fel, hogy a győzelem érdekében mondjanak le róla, vagy ne játékosként, hanem szülőként viselkedjenek, és vegyék meg a gyereknek a szemüveget. Bass László szerint, míg az iskolások elsősorban játszani és győzni akarnak, addig a többségében felnőtt nézőkből álló közönség inkább úgy dönt, ahogy egy valós helyzetben döntenének. „Ez nem jelenti ugyanakkor azt, hogy a fiatalok a játék végén ne realizálnák, milyen katasztrofális helyzettel járnak döntéseik” – jegyzi meg Fábián Gábor rendező, aki az előadás egyik szereplője is egyben.

A játék két szempontból mégsem tökéletesen modellezi a valóságot. Egyrészt túloz: a játék fiktív idejének egy hónapjába sűrít bele annyi eseményt, ami rendesen több hónap alatt történne meg. Másrészt a játékszabályok nem teszik lehetővé, hogy a csapatok által játszott családok ne költsenek alapvető szükségleteikre. „Márpedig a valóságban éppen ezek faragódnak le: inkább éheznek, vagy nem veszik meg a szükséges gyógyszereket, hogy meg tudjanak élni” – mondja Bass László.

Bár a Szociopolyt társasjáték formájában már nyolc éve játsszák, a számokon alig kellett változtatni – teszi hozzá a szociológus. A kormányzat ugyanis lényegében magára hagyta a mélyszegénységben élő százezreket, mondván, ebbe a feneketlen zsákba értelmetlen több pénzt önteni, a szegények úgyis elélnek valahogy. Ami valóban így van, csak ilyen módon semmi remény nincs az életminőségük javulására. A politikának nem is éri meg „lefelé célozni”, hiszen ezeknek az embereknek a felemelése több évtizedes program, ami a választási ciklusokban gondolkodó politikusok számára aligha kifizetődő – magyarázza Bass.

x15_lakatos_peter.jpgJaskó Bálint, Herczeg Tamás, Sipos Vera, Bass László (fotó: Lakatos Péter)

Ami azonban már rövidtávon is látható javulást hozna, az a szolgáltatások számának és minőségének növelése lenne, hiszen az alacsony színvonalú egészségügyi és oktatási rendszer jelentősen megnehezíti a szegények helyzetét. Így például az egyébként viszonylag jól működő védőnői rendszer jelentősen túlterhelt: egy védőnőre mintegy háromszáz család jut, ami lehetetlenné teszi, hogy bármelyikkel rendesen foglalkozzon, így végeredményben már csak a tűzoltás marad számára, ahogy ezt az előadás is bemutatja. 

A Szociopoly célja az, hogy „a játékosok saját bőrükön érezzék meg a mélyszegénységben élők helyzetét, oly módon, hogy nekik kelljen meghozniuk azokat a döntéseket, amelyeket amúgy elfogadhatatlannak tartanak” – foglalja össze az interaktív színházi társasjáték üzenetét Fábián Gábor. És ez még akkor sem könnyű, ha „csak” játékról van szó.