Ezek voltak 2017 legjobb magyarországi színházi előadásai

Megkezdődött 2018 – ideje hát még egyszer visszatekinteni az előző évre.

Legjobb tudásunk szerint igyekeztünk megtalálni az elmúlt évad tíz legjobb, legfontosabb, legjelentősebb színházi bemutatóját. A lista azonban nem teljes, nem is lehet az - és nem csak azért nem, amiért semelyik művészeti összeállítás. Bár igyekeztünk minél több előadásra eljutni, a kép közel sem teljes, nem láttunk, nem láthattunk mindent. Nagy fájdalmunk, hogy 2017-ben különösen kevés határon túli magyar nyelvű színházi előadásra jutottunk el, illetve jutott el hozzánk. Ennek megfelelően, bár például a POSZT-on látott marosvásárhelyi Retromadár...-ra különösen szívesen emlékszünk vissza, most a magyarországi bemutatók közül válogattunk.

Apátlanul (Platonov) – Kecskeméti Katona József Színház, rendező: Szász János, bemutató: 2017. január 7.

Diszkónak otthont adó falusi kultúrházzá alakul a kecskeméti Ruszt József Stúdiószínház az Apátlanul játszási napjaira, ugyanis már az előtérben oroszos büfé és halk Boney M-háttérzene fogad minket, nézőket. Szász János rendezésének nem az a legnagyobb erénye, hogy jól használja a teret, vagy hogy amúgy érzékletesen mutatja be a pókháló közepén ülő Platonov viszonyát a többiekhez és önmagához, hanem hogy megteremti ezt az egyszerre oroszos és bizony ránk is vonatkoztatható közeget, melynek dekadenciája amúgy nem is biztos, hogy zavar minket.  Kocsis Pál Platonov- és Nagy Viktor Nyikolaj Ivanovics-alakítása méltán kapott díjat a POSZT-on, de Bognár Gyöngyvér is emlékezetes Anna Petrovnát hoz. Szász János és a kecskemétiek közös kalandja pedig folytatódik, ugyanis január 6-án mutatják be így, együtt a Ványa bácsit.

platonov.jpgFotó: Walter Péter

A mi osztályunk – Miskolci Nemzeti Színház, rendező: Béres Attila, bemutató: 2017. január 27.

Tadeusz Słobodzianek huszadik századon átívelő kordrámája olyan erős alapanyag, hogy nagyon nehéz vele melléfogni: aligha véletlen, hogy eddig kizárólag kiváló, emlékezetes előadások készültek belőle Magyarországon. Végy egy jó történetet és tíz remek színészt, és meg is van a garantált siker, ráadásul egy tartalmas, minőségi színházi este formájában – gondolhatnánk, de a jó formában lévő miskolci társulat nem érte be ezzel. Béres Attila a katonás és a szombathelyi változat minimalizmusától eltérő, jóval eklektikusabb, ám számos emlékezetes elemet felsorakoztató rendezése, Márkos Albert zenéje és Horesnyi Balázs díszlete is olyan alkotói munka, amely az alapanyagot nem megváltoztatja, nem a rovására működik, hanem vele együtt él, annak eredeti értékeit is megtartva.

amiosztalyunk.jpgFotó: Éder Vera

József és testvérei – Örkény István Színház, rendező: Ascher Tamás és Gáspár Ildikó, bemutató: 2017. február 4.

Thomas Mann monumentális, négykötetes opuszát, a bibliai József-történet regénybeli átiratát szinte istenkísértés színpadra vinni. Gáspár Ildikó, Ascher Tamás és az Örkény Színház viszont mertek és győztek: az embert próbáló, majd’ öt órás előadásban az ősi sztori egészen természetesen elevenedik meg a színpadon, mintha mindig is oda szánták volna. Pedig egy sor sem hangzik el, ami nem Thomas Manné: Gáspár Ildikó tökéletesen húzta meg a regényt úgy, hogy igazi drámai mű szülessen belőle. A fiatal Jákobot és az idős Józsefet Polgár Csaba alakítja, az idős Jákobot Gálffi László, fiatal Józsefként pedig Patkós Márton az Örkény frissen végzett, új tagjaként máris élete egyik fontos szerepét kapta meg.

Szólók – Hodworks, koreográfus: Hód Adrienn, bemutató: 2017. február 16.

Ha bárki is összerándulna a kortárstánc szó hallatán, megnyugtathatjuk, hogy Hód Adrienn előadása színtiszta színház három érzékeny és őszinte táncossal. Sorra jelennek meg a magukra vett és belőlük álló, különösségükben is ismerős alakok, játszanak velünk, megérintenek. Az egész olyan, mint egy helyenként bizarr, máskor groteszk, mégis mélységesen emberi karnevál, ahol éppen annyira lehet belátni a maszkok mögé, hogy saját és szeretteink arcát megláthassuk. Még ha ez a látvány nem is mindig kellemes. Hiszen éppen ettől őszinte.

A kaukázusi krétakör – Katona József Színház, Budapest, rendező: Székely Kriszta, bemutató: 2017. május 26.

Székely Kriszta komolyan veszi Brechtet, és nem csak azt éri el, hogy mi, nézők is komolyan vegyük, hanem azt is, hogy mindeközben rettenetesen örüljünk is ennek az egésznek. Pálmai Anna Gruseként hitetetlen erővel és tudással cipeli a hátán az előadást, Kocsis Gergely megosztó bírója nemcsak működik, de rettenetesen ismerős is (talán épp ezért is működik ennyire), Vajdai Vilmos is nagyon él ebben a közegben, Péterfy Bori énekese pedig fiatalos és lendületes közeget ad az előadásnak. „Eleve sokkal inkább emlékeztet az előadás egy fura, jelenetekkel tűzdelt koncertre, mint egy zenével megtámogatott előadásra: az elidegenítő effektus itt nem megakasztó effektus, hanem a darab szerves része, a történet robog, tör előre, ahogy kell, de mi mégsem veszítjük el a fonalat” – írtuk kritikánkban az előadásról.

18814813_10158711496205384_5375217377936343995_o.jpgFotó: Horváth Judit

Peer Gynt – Stúdió K Színház, rendező: Hegymegi Máté, bemutató: 2017. június 9.

Hegymegi Máté rendezése különleges élmény, és nem elsősorban amiatt, hogy (spoiler!) minket, nézőket mozgat a Stúdió K-ban, majd egy gigantikus kőbányai pincerendszerben, végül pedig elvisz egy belvárosi altemplomba. Na jó, ezért is. Főként viszont azért, mert a vándorlásunk a szakrális hangulatú terekben saját, belső utazásunkká teszi Peer Gynt önmagát folyamatosan elkerülő önmaga keresését. Nagypál Gábor Peer Gynt-alakítása pedig ritkán látható, kifinomult színészi remekléssel járul hozza az élményhez, amit garantáltan hosszú évekig magával visz a néző.

Utas és holdvilág – TÁP Színház, rendező: Vajdai Vilmos, bemutató: 2017. szeptember 14.

Ha azt halljuk, hogy valahol rádiójáték hangjára tátogó színészekkel, közel hat órás előadásban játsszák Szerb Antal regényét, bizonyosan nem rohanunk a jegypénztárhoz. Pedig ebben az esetben sokkal jobban tesszük, ha mégis. Vajdai Vilmos ugyanis különleges látványvilággal, leheletfinom, mégis metsző iróniával és helyenként ámulatba ejtő játékossággal állította színpadra az Utas és holdvilágot. Ugyan, ki olvas már lassú, elmélkedésekkel terhelt regényeket arról, hogy valaki ifjúkori önmagát keresi?  Hát mi, akik éppen nézzük az előadást, és akár fiatalok, akár vének vagyunk, közben összekacsintunk ifjúkori önmagunkkal és jót mosolygunk egymáson.

A mi osztályunk – Jászai Mari Színház, Tatabánya, rendező: Guelmino Sándor, bemutató: 2017. október 6.

Tadeusz Słobodzianek huszadik századon átívelő kordrámája olyan erős alapanyag, hogy nagyon nehéz vele melléfogni: aligha véletlen, hogy eddig kizárólag kiváló, emlékezetes előadások készültek belőle Magyarországon… Várjunk csak, mintha ezeket a sorokat már leírtuk volna pár bekezdéssel ezelőtt! A lengyelek és zsidók egymás mellett (nem) éléséről szóló darab minőségéről mi sem mond többet, mint hogy egy éven belül hazánkban bemutatott mindkét változata is bekerült ebbe a válogatásba. Guelmino Sándor fizikai színházba hajló koherens rendezői koncepciója (tornatermestől, tornaruhástól) A mi osztályunkkal való negyedik találkozáskor is képes újat mutatni, kiválóan átadva mindazt a szereplőket is magával sodró erőt, nyersességet, amely kétségtelenül ott van a történetben, csak eddig háttérbe szorult az önmagában is igen erős szöveg mellett. A tatabányai társulat nem hoz teljesen egyenletes teljesítményt, Kardos Róbert ereje teljében lévő Abramja azonban sokáig kísér minket.

dsc_5025-2.jpgFotó: Prokl Violetta

Ádám almái – Radnóti Miklós Színház, rendező: Szikszai Rémusz, bemutató: 2017. október 21.

A dán író-rendező, Anders Thomas Jensen azonos című filmje nem véletlenül vált kultikussá: a bibliai Jób történetét eleveníti fel modern körülmények között, középpontban egy evangélikus lelkésszel, aki a társadalom problémás elemeinek tart fönn parókiáján szelíd átnevelőtábort. Ide érkezik a nem túl érzelgős, neonáci Adam, aki azt kapja feladatul, hogy almás pitét süssön, amihez előbb megfelelően gondoznia kell a lelkészlak almafáit. Szikszai Rémusz Radnóti Színházban látható rendezése képes úgy életre kelteni a színpadon a film történetét, hogy abból valódi színház legyen. Ehhez kellenek a remek színészek is: László Zsolt lelkésze, Pál András Adamja vagy éppen Schneider Zoltán kleptomániás egykori teniszbajnoka.

adam_almai_ea_02_domolky_daniel_web_083.jpgFotó: Dömölky Dániel

A Jeditanács összeül – TÁP Színház, rendező: Fekete Ádám, bemutató: 2017. október 27.

A Csoportkép oroszlán nélkül után Fekete Ádám újabb saját maga által írt és rendezett darabbal jelentkezett. Ezúttal a téma és a megvalósítás is jóval közönségbarátabb, habár az elborult avantgárd színház szerelmeseinek sem kell csalódniuk. A Trafó pincéjében a mai huszonévesek élete elevenedik meg egy átmulatott éjszaka utáni vasárnap reggelen; szóba kerülnek a bulinegyed jól ismert helyei, szerelmek, csalódások, emlékek és vágyak. A hét színész együtt ad ki egy teljes személyt, aki valahogy Fekete Ádám, és mégsem. És talán nem nagy spoiler, ha azt mondjuk, hogy aki jediket akar látni, az inkább a legújabb Star Wars-filmet nézze meg.