Csak azért sem a bajuszról adunk címet!

Gyilkosság az Orient expresszen (amerikai krimi, 2017)

Kenneth Branagh sem rendezőként, sem Poirot szerepében nem tudja bizonyítani, minek kellett újra filmre vinni Agatha Christie klasszikusát.

Agatha Christie talán legismertebb klasszikusa, a Gyilkosság az Orient expresszen számos filmes feldolgozást megért már, kezdve Sidney Lumet sztárszereposztással vászonra vitt 1974-es mozijától, de természetesen David Suchet Poirot-ja is nyomozott az ügyben. Ha 2017-ben valaki, ráadásul egy Kenneth Branagh újra filmet forgat a regényből, annak biztos valami komoly oka van – gondolhatnánk elsőre. Vagy csak nagyon szeretett volna a legendás detektív bőrébe bújni? A filmet látva inkább utóbbira gyanakodnánk.

poirot.jpg

Szinte minden eddig megjelent kritika címében hozta azt a bizonyos bajuszt, amelynek gondozásáról hosszas leírásokat kapunk Agatha Christienél, és amely nélkül nem Poirot Poirot. Nos, a Kenneth Branaghra ráapplikált műbajuszt valóban nem lehet szó nélkül hagyni, annyira nevetséges. Mű-volta lesír a vászonról, emellett legalább olyan idegesítő ránézni, mint szegény Csankó Zoltán franciásított magyarját hallgatni. De nem is ez a legnagyobb baj ezzel, hanem hogy Branagh Poirot-ja ennél többet nem nyújt. Bár jóval kalandfilmesebbre vett nyomozót látunk, mint Suchet tipegő kisembere, messze nem kapunk olyan karakteres főszereplőt, mint amilyet például Sherlock Holmes kapott Benedict Cumberbatch révén.

A hiba ugyanakkor nem feltétlenül a színész, mint a rendező Kenneth Branaghban keresendő. Ugyanis azon kívül, hogy az egyik eredetileg fehér szereplőt kicseréli feketére, és mintegy odakeni a rasszizmus és az antiszemitizmus témáját, nem tesz hozzá semmi újat az eredetihez, így nincs, amivel indokolja, miért is érdekes számunkra ez a történet 2017-ben. Nem mintha világmagyarázatot keresnénk egy egyszerű krimiben, de épp a regény hírneve és többszöri feldolgozása indokolná, hogy valami mást kapjunk, és ne csak újfent nagy sztárokkal megspékelve a jól ismert történet n+1-edik verzióját.

Mert sztárok azok vannak: Johnny Depp, Penélope Cruz, Judi Dench, Willem Defoe vagy éppen Michelle Pfeiffer, de ennyi híresség inkább tűnik szegénységi bizonyítványnak, mint erénynek – mintha a rendező sem bízott volna benne, hogy kevésbé ismert színészekkel is eladható lesz a filmje. Ha meg hozzátesszük, hogy a leginkább mexikói drogbárónak kinéző Deppen kívül egyikük alakítása sem bizonyul túl emlékezetesnek, akkor még kevésbé látszik indokoltnak a sztárgázsikra kiadott pénz.