#seggszpírlive, #facebooklive

Hajdu Steve és Magyar Attila előadása pont annyi iróniával és provokációval tűzdelt, amennyi a nézőknek is belefért.

Alighanem minden kritikus életében van néhány tudathasadásos pillanat – velem speciel az egyik ilyen a Madách Színház Szerelmünk, Shakespeare fesztiváljának #Shakespeare LIVE-ján esett meg. Valamikor az előadás hatodik-nyolcadik perce körül sunyiban a sötétben előkaptam egy papírt és tollat, és elkezdtem kulcsszavakban felírogatni magamnak, mi minden bajom van a látottakkal. Írás közben azonban azt vettem észre, hogy hangosan röhögök. Lelkiismeret-furdalás közepette körbenéztem, eltettem a tollat-lapot, majd röhögtem tovább.

sf44.jpgFotó: Madách Színház

Nem vagyok oda a Magyar Attilára szinte mindig, Hajdu Steve-re pedig viszonylag gyakran jellemző túlzóan komikus játékstílusért – mondjuk Magyar Attila pont nemrég cáfolt rám a Szerelmes Shakespeare-ben –, fenntartom, hogy ez, az adott karaktertől függetlenül, egy Shakespeare-vígjátékban vagy egy musicalben sokszor tűnik nagyon soknak, főleg, ha a többiek jóval visszafogottabbak. Itt azonban ez a karikírozó, kiszóló, egymásra, a nézőkre reflektáló, nevettető stílus nem csak elfért, de helyénvaló is volt.

A Hajdu és Magyar párosa által bemutatott #Shakespeare LIVE a Markos-Nádas páros fénykorát idézte. Ezt az állítást bóknak szánom: Markos és Nádas alpári bohóckodások közepette olykor nagyon is a magyar néplélek közepébe találtak kifigurázva nevettető szándékukkal – valami ilyesmit éreztem ezúttal is. Noha néplélekről szó sincs, iróniáról és épp annyi provokációról, amennyi belefér, annál inkább.

sf17.jpgFotó: Madách Színház

Már csak azért is, mert – mint azt Nádasdy Ádámtól megtudtuk – Shakespeare maga is gyakran nyúlt ezekhez az eszközökhöz: ő volt az, aki először vegyítette az alpáriságot és a magaskultúrát. Akkor miért ne férne bele egy róla szóló kifordított estbe a banálisan egyszerű „Seggszpír” poén, a bohózatokat idéző családi jelenet, vagy épp a Facebookon keresztüli élő bejelentkezés? Nem mondom, néhány jelenet esetében azért inkább a fejemet fogtam, mintsem röhögtem (az UFO-s vonalat azóta sem tudom hova tenni), összességében azonban a #Shakespeare LIVE magabiztosan és profin hozza azt, amit a nézők vártak tőle. Sőt, annál egy kicsit többet is.

Az előadás minden tekintetben illett a Madách Színház fesztiváljának programjai közé, sőt tovább színesítette azt. Az érdekes beszélgetések, a filmvetítések, a monológest, a táncjáték, a szonettverseny mellett üdítő színfoltot jelentett az is, hogy valakik a Shakespeare-re magára is igen jellemző humor oldaláról közelítették meg a fesztivál témáját, vagyis magát Shakespeare-t. A fesztiválnak ugyan vége, de az előadásért kár lenne, ha nem kerülne többet színpadra.

 

Tetszett a cikk?
Kövesd az art&go-t Facebookon is!
Film, könyv, színház, zene, gasztro, utazás - élmény!