Simon Edit: „Amíg a közönség kíváncsi ránk, addig játsszuk a Vámpírok bálját!”

„Egy musical csak akkor hiteles, ha a közönség nem celebeket, hanem a szerepekhez illő művészeket láthat a színpadon.”

A Vámpírok bálja vitathatatlanul meghatározó előadás a legtöbb magyar musicalrajongó számára: a budapesti változatot immár egy évtizede, 2007-ben mutatták be. Június 5-én este jubileumot ünnepel a vámpírcsapat, a másnapi előadást követően pedig közönségtalálkozóra invitálják a rajongókat. A produkció első tíz éve kapcsán a Vámpírok bálja producerével, Simon Edittel beszélgettünk a kezdetekről, jelenlegi feladatairól, valamint a Vámpírok bálja jövőjéről.

Mi volt a tíz év legnagyobb tanulsága, legemlékezetesebb pillanata?

Számos pillanatra örömmel emlékszem vissza, nem tudnék csupán egyet kiemelni. Amikor kiderült, hogy megkapjuk a jogokat... Vagy amikor hosszas színházépület-keresgélés után megállapodtunk a Pesti Magyar Színházzal… Vagy amikor Párizsban maga Roman Polanski is elfogadta a maketten bemutatott díszletterveket… Vagy a premier sikere… És még hosszan sorolhatnám.

vampir4.jpgVámpírok bálja (fotó: Sárközy Marianna)

A legnagyobb tanulságot pedig az jelenti, hogy jól kell gazdálkodnunk a saját erőnkkel, mert rengeteg energiát igényel a Vámpírok bálja működtetése. A kőszínházakkal ellentétben mögöttünk nem áll nagy apparátus, nekünk magunknak kell mindent átlátni. Mi koordináljuk az összes folyamatot, és ez sokszor jár azzal, hogy gyorsan, ám diplomatikusan, érzékenyen kell a végső döntést meghoznom. Nagyon hálás vagyok a családomnak, hogy megértően viszonyulnak a temérdek munkához, és mindenben segítettek és segítenek, amiben tudnak, és természetesen mindehhez szükséges egy összetartó, támogató, tehetséges csapat is.

Korábban többször elmondta, hogy nehéz volt színházat találniuk a produkciónak, és hogy a legtöbb intézmény visszautasította Önöket. Ám amikor a Vámpírok bálja beköltözött a Pesti Magyar Színházba, az az intézmény sem gazdaságilag, sem infrastrukturálisan nem volt jó formában – nekik, gondolom, kifejezetten megérte a produkció befogadása.

Nyilvánvalóan megérte befogadniuk bennünket, hiszen bérleti díjat fizettünk, az akkori igazgató, Iglódi István támogatóan állt hozzánk. Tény, nem volt jó állapotban a Pesti Magyar Színház épülete 2007-ben, számunkra pedig fontos volt, hogy megfelelő környezet fogadja a Vámpírok báljára jegyet váltó nézőket, így például mi cseréltük ki a szőnyegeket, tataroztuk újra a lepergő vakolatot, pácoltuk a nézőtér teljes faburkolatát, új színpadot építettünk. Visszagondolva büszke vagyok, egy új közönségréteggel pezsgőbbé tettük a Pesti Magyar Színház akkori életét. A jelenlegi új vezetéssel nagyon jól tudunk együtt dolgozni, frissebb, nyitottabb hozzáállást tapasztalunk a részükről, bízunk abban, hogy hosszú életű lesz az együttműködésünk.

vampir1.jpg Szemenyei János (fotó: Sárközy Marianna)

Ugyan jó néhányan vannak, akik a kezdetektől mostanáig oszlopos tagjai a vámpírok csapatának (az ezzel az előadással befutott Egyházi Géza is ilyen), ám sok szólista és csapattag cserélődött a tíz év alatt.

Tíz éve döntő részben még nem befutott művészekkel kezdtünk el dolgozni, akiket mi fedeztünk fel és képeztünk a műfaj kívánalmainak megfelelően, és akikre ezután más hazai színházak és külföldi produkciók is felfigyeltek – a tánckarunk számos tagja kapott később lehetőséget valamelyik külföldi Vámpírok báljában is. Sokan hűségesek hozzánk, akikhez mi is próbálunk hűségesek lenni: a PS Produkció második bemutatóját, a Sakkot is jórészt olyan művészekre építettük, akikkel a Vámpírok bálja kapcsán is együtt dolgoztunk, és a most készülő új produkciónk esetében is nagyon számítunk rájuk.

Ide kattintva két jegyet nyerhet a Vámpírok bálja június 6-ai előadására!

Nem kockázatos ismeretlen színészekkel megpróbálni eladni egy musicalt? Még az érdeklődők tömegeit vonzó Broadway- és West End-előadások is előszeretettel bíznak világsztárra egy-egy főszerepet.

Úgy gondolom, hogy egy musical csak akkor lehet hiteles a nézők szemében, ha a szerepeket olyan előadók keltik életre, akik megjelenésben és énekhangban illenek hozzájuk, nem pedig pusztán ismertségük miatt kapták meg azt. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy elismert sztárok főszerepeket játsszanak musicalekben, de ez nem mehet az előadás színvonalának rovására. A legtöbb Broadway-előadás esetében, bár egy-két főszereplő lehet világsztár, a többi szólista nem ismert név – ám kiváló választás a szerepre. Ezek a sztárok nem celebek, hanem kimagasló tudású művészek.

vampir2.jpgPásztor Ádám, Török Anna (fotó: Sárközy Marianna)

Produceri szempontból mennyire nehéz feladat egy új szereplő beállása a Vámpírok bálja csapatába?

Egy új beálló költséget és nagy munkát jelent, hiszen a tánckarvezető és a rendezőasszisztens hosszú időn át dolgozik velük. A most következő szériában is debütál egy-egy új szólistánk Kroloch, Magda és a Professzor szerepében, akik már több hónapja tanulják a szerepet, a mozgást, közben folyamatosan korrepetálás, hangképzés is folyik. Minden egyes új beállás esetében, amikor már a célegyenesben járnak a szólisták, az előadás rendezője, Cornelius Baltus is Budapestre érkezik, és pár napot ő is dolgozik velük.

Mekkora potenciált lát még a Vámpírok báljában?

Továbbra is hatalmas a közönségérdeklődés. Mindegyik januári előadásunk 102%-os nézettséggel futott. Hihetetlenül hangzik, de van több olyan nézőnk, aki 200-nál is többször látta a Vámpírok bálját. Nem egy olyan külföldi turistacsoport kifejezetten miattunk utazik Budapestre; hogy végignézzék egy-egy széria összes előadását. Mindig azt szoktam mondani, hogy amíg a közönség kíváncsi ránk, mindenképp játszani fogjuk a Vámpírok bálját.

vampir5.jpgVámpírok bálja (fotó: Sárközy Marianna)

Egy tíz éve műsoron lévő előadás nem fárad el?

Arra törekszünk, hogy minden előadás a lehető legmagasabb színvonalú legyen. Minden széria előtt próbálunk két-három hetet, a musical-műfaj ezt meg is követeli: a magas színvonal megtartása érdekében, amely rengeteg befektetett munkát és tehetséges embert igényel – és fontos, hogy mindenki a szívügyének tekintse a produkciót. Nekünk pedig az a kötelességünk, hogy minden nézőnek, akár először, akár sokadszor látja az előadást, ugyanazt a színvonalat biztosítsuk.

Producerként azért könnyebb most, tíz év után, mint a projekt elején volt?

Annál mindenképp könnyebb, hiszen az előadás bemutatásakor a kétkedőkkel is szembe kellett néznünk: néhányan egy hónapot jósoltak nekünk. Mostanra már remélhetőleg mindenkit sikerült meggyőznünk: ez a Vámpírok bálja fantasztikus csapatának köszönhető. Dennis Callahan és Chris Ellis személyében világszinten is kiemelkedő koreográfussal és fénytervezővel, hazai részről pedig a külföldön is elismert Kentaur díszlet-és jelmeztervezővel, az opera és musical műfaját jól ismerő Köteles Géza karmesterrel dolgozhattunk. Az ő személyük, valamint Cornelius Baltus rendező munkája garanciát jelentett arra, hogy Magyarországon addig talán sosem látott színvonalú előadás szülessen.

vampir3.jpg Egyházi Géza (fotó: Sárközy Marianna)

Hányszor látta a tíz év alatt az előadást?

Minden egyes előadást megnézünk Póka Balázzsal, a művészeti vezetőnkkel. Ő operaénekesként mindenekelőtt a zenére és az énekre figyel: elsősorban arra, hogy a szólisták megfelelő, a hangjuk számára egészséges technikával énekelnek-e. Én pedig az előadás egészével foglalkozom. Ha bármi rendellenességet tapasztalok, akár a hangzás, akár a fénytechnika, akár egy rossz helyen maradt kellék kapcsán, azonnal intézkedem.

A budapesti Vámpírok bálja mennyiben követte az eredeti osztrák produkció elemeit?

Korán elvesztett alkotótársammal és barátommal, a Vámpírok bálja magyar szövegéért is felelős Miklós Tiborral sokszor beszélgettünk arról, hogy mennyire erőltetett a „replica” és a „non replica” kifejezés. Valamennyire mindegyik magyarországi bemutató kénytelen követni a nyugati eredeti változatot, hiszen egyszer már megszületett egy remek előadás. Így a díszletterveket jegyző Kentaur is megtartott az eredeti előadásból egy-két jellegzetességet (megőrizve a Vámpírok bálja által megkívánt stílusjegyeket), de teljesen új tervekkel valósíthatta meg saját fantáziáját.

Az pedig jelentős elismerés számunkra, hogy a bécsi felújításkor 2009-ben a magyar verziót vitték színre, miután a jogtulajdonos látta a magyar előadást, megcsodálva a díszletet és jelmezeket, az előadás sikerét. Ezután Antwerpenben, Moszkvában és Szentpéterváron is a magyar előadást alapul véve mutatták be a Vámpírok bálját.

 

Interjúsorozatunk előző részében Stohl Andrással beszélgettünk.

Tetszett a cikk?
Kövesd az art&go-t Facebookon is!
Film, könyv, színház, zene, gasztro, utazás - élmény!