Ahol elég egyetlen rossz mozdulat is

A székből nézve minden egyszerűnek tűnik, de több évtizednyi munka van egy-egy könnyednek tűnő mozdulat mögött.

Mától vasárnapig összesen öt alkalommal adja elő a legendás Cirque du Soleil Budapesten a Varekai című produkcióját. Ennek apropóján nyerhettünk betekintést a már a Budapest Sportarénában készülő artisták próbájába, amely csak elsőre tűnt magától értetődően természetesnek, könnyűnek és teljesen veszélytelennek.

p5113230.jpgFotó: Toldy Miklós

A Cirque du Soleil több mint cirkusz: mára egy, az egész világot behálózó vérprofi nagyvállalattá nőtte ki magát, amely – amellett, hogy csak Las Vegasban egyszerre nyolc állandó produkciót futtat estéről estére, plusz New York-ban, Mexikóban, Floridában is egyet-egyet – utazó show-jai révén egyszerre a világ tíz különböző pontján tűnik fel. Bukarest után és Prága előtt most épp a Varekai fantázianevet viselő produkcióval érkezett Magyarországra a hazánkban már többször bemutatkozó társulat.

Nincs új a nap alatt, ez igaz a cirkuszi show-k összeállítására is: azzal együtt, hogy a társulat alkotócsapata jelentős mértékben épít a technológia fejlődésére, folyamatosan új lehetőségeket keresve, egy bizonyos ponton túl nehéz megújítani egy artistaszámokra épülő produkciót. A főbb elemeket most is éppúgy a megszokott klasszikus mozdulatok jelentik a trapéztól a trambulinig, a „talajgyakorlatoktól” az egyensúlyozásra épülő mutatványokig.

A „körítés” azonban teljesen eltérő minden show esetében, és bár művészi berkekben szokás erre legyinteni, ezúttal mi sem áll távolabb tőlünk. A Varekai, mint minden Cirque du Soleil-show, a minden egyes előadáson a társulattal utazó zenekar által előadott, kifejezetten a produkcióhoz komponált zenei anyaggal dolgozik. A show jelmezeit az azóta elhunyt Oscar-díjas jelmeztervező, Eiko Ishioka tervezte.

p5113348.jpgFotó: Toldy Miklós

A Varekai nem igényel kifejezetten komplex technikai hátteret: gyakorlatilag bármilyen arénába be lehet költöztetni: annál is inkább, mert a produkció mindent hoz magával. Számos kamion szállít mindent városról városra, a színpad és díszlet elemeitől kezdve a jelmezeken át egészen a társulat saját mosógépeiig. A speciális anyagú jelmezek mindegyike a Cirque du Soleil székhelyén, Montrealban készült, és amellett, hogy a látványvilág fontos részei, a show gördülékeny és biztonságos menete szempontjából is nagy jelentősége van.

Apropó, biztonság: természetesen minket is az foglalkoztatott a legjobban, hogy a sokszor mindenféle biztosítókábel nélkül sokméteres magasságba felugró, vagy épp a tizenhárom méter magasra helyezett díszletelem tetején trükköző artisták számára mekkora kockázatot jelent minden egyes előadás. A show PR-felelőse természetesen igyekezett megnyugtatni, hogy a Cirque du Soleil mindent megtesz a fellépők testi épségének megőrzéséért (ebben egy pillanatig sem kételkedünk, hiszen egy-egy súlyos baleset a kiemelt sajtómegjelenések ellenére sem éppen jó reklám), mindannyian tudjuk, hogy elég egyetlen egyszer egy – épp csak egy kicsit – rossz mozdulat. Hogy ezt elkerüljék: koncentráció és gyakorlás.

Azt, hogy egy-egy artista fellépőként is részese legyen a Varekai-nak, több hónapos közvetlen próba előzi meg. (Amellett, hogy előtte alighanem már éveken át cirkuszban dolgozott, de az sem ritka, hogy korábban világbajnoki érmes sportoló volt). Heti minimum öt, sokszor hat-hét előadás, és a premier előtti edzésnap, valamint a premier napjára ütemezett átmozgató edzés hivatott biztosítani, hogy a világ minden pontjáról érkező artisták folyamatosan kiváló formában legyenek.

p5113928.jpgFotó: Toldy Miklós

A világ minden pontját ezúttal szó szerint kell érteni: a Cirque du Soleil többezer szerződtetett tagja több mint ötven különböző országból érkezett. Bár a Varekai-ban nem látható magyar fellépő, a 2015-ben bemutatott Toruk fantázianevet viselő, az Avatar világát megidéző előadásnak egy honfitársunk is részese. A társulat nemzetköziségére való jó példa az, hogy bár az angol a hivatalos munkanyelv, számos egyéb beszélgetésfoszlány ütötte meg a fülünket. Hallottunk japán szavakat is, az orosz pedig akár második hivatalos nyelvvé is válhatna: kifejezetten sok artista érkezett a szovjet utódállamok valamelyikéből (ez nem csoda, elég végignézni a különböző tornászszámok olimpiai érmeseinek listáját).

Érdekes tanulság volt mindezt látni – a legnagyobb felismerést talán az jelentette, hogy a székből a talajgyakorlatok még a próba során is igencsak egyszerűnek, könnyednek tűntek: mintha bárki meg tudná csinálni. Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam arra, hogy több év vagy évtized munka van egy-egy ilyen „könnyed” mozdulat mögött.

Azt persze, hogy az eddig felsorolt elemek hogyan és milyen produkcióvá állnak össze, lehetetlen egy próbarészlet és néhány beszélgetés alapján megítélni. A Varekai ma kezdődő öt előadásos budapesti szériájára jegyek itt válthatóak.

 

Tetszett a cikk?
Kövesd az art&go-t Facebookon is!
Film, könyv, színház, zene, gasztro, utazás - élmény!